A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyertes pályázatának köszönhetően, a magyar kormány támogatásával az idei évben iskolánk hetedikes diákjai Erdélybe kirándultak. A 4 napos kirándulás úticélja Kalotaszeg és környékének felfedezése volt. Izgalommal teli várakozás előzte meg a tavaszi kirándulást, amelynek időpontja 2024. április 8-11-ig valósult meg.  Az utazás célja, mint a korábbi években is a határainkon túl élő magyarság mindennapjainak megismerése, valamint a történelmi emlékhelyek, földrajzi látványosságok megtekintése.

A kirándulást megelőző napokban történelem szakos tanáraik és osztályfőnökeik irányításával tájékozódtak a tanulók Partium magyarok lakta településeiről, az ott élő magyar ajkú lakosság lélekszámáról, a földrajzi elhelyezkedésről, az Erdélyben született híres magyar történelmi és egyházi személyekről. Az utazást előkészítő tanítási órákon szó esett a trianoni békediktátumról, közelebb hozva diákjainkat az esemény következményeinek megértéséhez.

A kora reggeli indulást és hosszú utat megtéve első állomásunk a magyar határhoz közel eső város, Nagyvárad megtekintése volt. Nagyváradot az teszi jelentőssé, hogy Szent László királyunk városának nevezik mind a mai napig. Gyönyörködhettünk a monumentális székesegyház méreteiben,  hatalmas belső csarnokában, valamint a Kanonok sor épületeiben és a  Nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palotában.

Nagyvárad gazdag történelmi múlttal rendelkező nagyváros, amely a Sebes-Körös partján terül el. Nagy múltú, szecessziós stílusú épületekről híres. Pl. a Fekete Sas fogadó, az Astoria Szálló, ahol sok művész megfordult a 19. század végén, a 20. század első évtizedeiben, és a Nagyváradi Szigligeti Színház. Igazi európai nagyváros képét mutatta számunkra Nagyvárad, ami hajdan a 20. század elején Magyarország egyik legjelentősebb kulturális központja volt.

Nagyváradról utunk Nagypetribe vezetett, ahol a Magnólia panzió szolgált csoportunk szálláshelyéül.

Vendéglátóink finom vacsorával kedveskedtek nekünk a szállás elfoglalása után.

Másnap egy kellemes gyalogtúrával kezdtük a napot, amelynek végállomása a középkori eredetű Almási vár bevétele volt. Idegenvezetőnk sok érdekességet mesélt a vár történetéről, tulajdonosairól, a várban lakók életének korabeli szokásairól. A várrom közelében megtekinthettük a kobrafejre emlékeztető ún. Kígyófej sziklákat is. Ezt követően a vidék egyik különlegességét vettük célba, a bánffyhunyadi református templomot, ami Kalotaszeg egyik építészeti jellegzetessége. A templomot feltehetően a 13. században építették.

E napi programjaink még nem értek véget, mert szállásunkra visszaérkezve házigazdánk, Laci bácsi, aki a környék egyik legismertebb méhésze, bemutatót tartott a csoportnak a méhészek munkájáról.

Harmadik erdélyi napunkon reggeli után iskolalátogatásra indultunk a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceumba. Megtekintettük a líceum patinás épületét, meghallgattuk az igazgatóhelyettes ismertetőjét az intézmény mindennapjairól.

Ezután indultunk városnéző felfedező sétánkra Kolozsváron. A sok-sok látnivaló közül a legkiemelkedőbbek: Mátyás király szülőháza, a Szent Mihály-templom, a Farkas utcai református templom, és idő hiányában csak bepillantást nyertünk a híres Házsongárdi temetőbe.

Nem kis túra állt még előttünk ezen a napon, mégpedig a Tordai-hasadék 2 km-es túraútvonala. Nem volt könnyű a helyenként csúszós köveken, deszkapallókon végigmenni a Hesdát- patak mentén, de a hasadékot övező hatalmas sziklafalak látványa a délutáni napsütésben kárpótolt bennünket a nehézségekért. A különleges földrajzi képződményhez számtalan történet, régi magyar monda kötődik, amelyek közül egyik legismertebb az irodalomórákon megismert Szent László pénze.

Elérkezett a kirándulás utolsó, negyedik napja. Az összecsomagolás és kiadós reggeli után Zilah városát vettük célba, ami sok tekintetben nagy költőnk, Ady Endre nevéhez kötődik, hiszen Ady itt érettségizett a híres református líceumban. A gimnázium 4 éve maradandó élményeket jelentett a költő fiatalkori életében.

A magyar határ átlépése előtti utolsó látnivaló a nagykárolyi Károlyi-kastély és annak gyönyörű angolparkja volt.  A kastély a középkori lovagvárakra emlékeztető építészeti megoldása, gazdagon berendezett termeivel a környék egyik látványossága. Ez a település arról is híres, hogy a lánglelkű költő, Petőfi Sándor itt ismerkedett meg későbbi feleségével, szerelmi lírájának múzsájával, Szendrey Júliával.

Kellemesen elfáradva, különleges élményekkel telve érkeztünk haza a hosszú útról, a Kalotaszeg és környékén tett kirándulásról.

A kirándulás során diákjaink útinaplót vezettek, amelyekből hazaérkezés után fotókkal színesített élménybeszámolókat tartottak kedvcsinálóként az alsóbb évfolyamosok számára.

Készítette: Puck Gyöngyike kísérőtanár

Diákjaink utazása a határon túlra a tatai Vaszary János Általános Iskolában igazi tradícióvá vált, melyet évről évre hatalmas érdeklődés és várakozás övez. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kiírt pályázat keretében hetedikes tanulóink idén Erdélyben tettek kirándulást a Határtalanul programnak köszönhetően. Ennek célja, hogy a magyarországi fiatalok felismerjék, hogy a számos magyar vonatkozású emlékhely mellett jelentős számú magyar közösség is él a határainkon túl, illetve, hogy az országhatár nem jelenti egyben a nemzet határát is. Így tehát a vaszarys diákok az állam támogatásával osztálykiránduláson vehettek részt a Partium és a történelmi Erdély magyarlakta területein személyes tapasztalatokat szerezve a külhoni magyarságról. Jelen pályázat keretében 50-50 tanuló és 5-5 fő kísérő pedagógus 2 turnusban vehetett részt a kiránduláson. A 4 napos kirándulás 2024. április 8-11-ig, valamint április 22-25-ig valósult meg.

1.     nap:

Gondos előkészítés és nagy izgalom előzte meg utunkat. A téliesre fordult időjárás sem szegte kedvünket. Buszunk még napfelkelte előtt útnak indult. Első állomásunk a mindmáig „Szent László városaként” emlegetett Nagyvárad volt. A város a Sebes-Körös két partján terül el. Több mint kilenc évszázadra visszanyúló gazdag történelme során mindvégig kiemelkedő egyházi, kulturális és gazdasági központnak számított. Igazi fénykora a dualizmus időszaka volt, a szecesszió jegyében pedig olyan mintaszerű városrendezésen ment keresztül, ami a települést Európa egyik legszebb szecessziós városává tette. E stílus jegyében épült egyebek mellett az általunk is megcsodált Fekete Sas Szálloda vagy az Astoria Szálló, ahol Ady Endre megismerte a múzsáját, Lédát. Kezdésként utunk a Szent László székesegyházhoz vezetett, ami a legnagyobb barokk stílusban épült templom Romániában. A bazilika monumentális méretű. A templomépület, a közeli püspöki palota és a Kanonoksor is lenyűgözte diákjainkat, nem különben a kastély gondozott parkja. Ezt követően célba vettük szálláshelyünket, Nagypetrit, és a késő délutáni órákban megérkeztünk a Magnólia Panzióba. Elfoglaltuk szobáinkat, és kiadós vacsorával zártuk a napot.

2.     nap:

Reggeli után egy kis buszos segítséget leszámítva gyalogosan indultunk az Almási vár bevételére. Kellemesen elfáradva hallgattuk idegenvezetőnk humoros, de tanító jellegű történeteit a várról és a középkori élet kevéssé ismert pillanatairól. Az erődítményből sajnos csak az öregtorony 20 méter magas romjai maradtak meg. A várfalak nyomát ma már csak sejteni lehet. Alkalmunk volt egy igazi különlegességet, az ún. Kígyófej-sziklát is megtekinteni, mely az avatatlan szem számára is felismerhető módon imitálja egy földről felágaskodó kobra szétnyitott csuklyáját.

Ezt követően útba ejtettük a bánffyhunyadi református templomot, ami a város központjában található műemlék épület. Bánffyhunyad eme négy fiatornyos temploma Kalotaszeg építészetének egyik legjelentősebb remekműve. Az épületet feltehetően a 13. században építették és hat évszázadon át ovális fal, illetve két torony védte, amelyeket lebontottak. Ma a templomot alacsony fémkerítés veszi körül, a régi fal vonalán. A középkori szokásoknak megfelelően a cinterembe, vagyis a templom körüli, fallal határolt részbe temetkeztek a hívek. Ennek köszönhetően a torony földszintjén értékes XVII-XVIII. századi síremlékek találhatók.

Mai napunk fontos eleme volt még házigazdánk, Laci bácsi előadása és a vele való beszélgetés a méhek életéről, a természetes méhészkedés gyakorlatáról, a különböző tartási módokról. Laci bácsi a különböző méhtartási módok és kaptárak nagy ismerője, aki örömmel osztja meg tudását, bölcsességét az arra nyitottaknak. Az ismeretterjesztő előadás és beszélgetés hossza kb. 30 perc volt. Végül egy újabb kiadós vacsorával zártuk a napot.

3.     nap

Ezen a napon első úticélunk a „Kincses Város”, Kolozsvár volt. Az időjárás egyre szebbre fordult, így verőfényes napsütésben szemlélhettük meg a történelmi belvárosban Mátyás király szülőházát és a Brassai Sámuel Elméleti Líceumot. Utóbbiban csoportunk kórusa kis énekkel kedveskedett az intézmény tanárainak. A névadó Brassai Sámuel nyelvész, filozófus, természettudós „tíz évtizedet élt, tíz tudományt művelt, tíz nyelvet beszélt”. Röviden így lehet jellemezni életét, akire már kortársai is annyira feltekintettek, hogy még életében az „utolsó erdélyi polihisztornak” nevezték.

Nem kis erőfeszítések árán, de megmásztuk a Tűzoltótornyot is, melynek tetejéről páratlan kilátás nyílt az egyre terjeszkedő városra. Kevés szabadidőt követően pedig megtekintettük a Szent Mihály-templomot, ami Erdély legkorábbi csarnoktemploma és második legnagyobb alapterületű temploma (a brassói Fekete templom után). A gigászi épület Kolozsvár főterén, a hajdani nagypiacon áll. Ma a város római katolikus közösségének plébániatemploma, Kolozsvár egyik jelképe.

A délutáni idő szintén kegyes volt hozzánk, bár időnként hűvös szél fújt. Így érkeztünk meg a legendás Tordai-hasadékhoz. Lenyűgöző látványban volt részünk a „kettészelt” hegyet megpillantva. A kb. 2 km hosszú szakadékon a Hesdát-patak folyik át. Két oldalán mészkőgerincek húzódnak, ezen sziklafalak pedig 250-300 méter magasak. A falakban 32 feltárt barlang van. A mesés helyszínhez több legenda is köthető. A legismertebb talán Szent Lászlóval kapcsolatos, amikor Torda mellett harcolt a kunokkal. A túlerővel szemben azonban vissza kellett vonulnia a hegy irányába, de a kunok üldözőbe vették a magyar sereget. Szent László feltekintett az égre, és Istenhez fohászkodott, ebben a pillanatban a hegy kettéhasadt. Lovának patkónyomai a hasadék felett állítólag ma is látszanak. A patak völgyében biztonságos járható ösvény vezet, helyenként függőhidakkal. Az átkelés életre szóló élményként maradt meg csoportunk zsengébb és érettebb tagjaiban egyaránt. Közben pedig szép lassan elérkezett a kirándulás utolsó napja.

4.     nap:

Az összecsomagolás, a reggeli majd a búcsúzás pillanatai után indultunk Zilah városába. A református kollégium előtt ácsorogva hallgattuk, amint idegenvezetőnk elmesélte, ide járt valaha nagy szimbolistánk, Ady Endre is. „Mert innen hoztam, amit hoztam” mondja Ady. Ez a város hozta számára az első szerelem emlékét, életre szóló kapcsolatokat diáktársaival, a nótázást. A bort is itt kedvelte meg, s a nőket, akik későbbi munkássága során múzsaként segítették talán legszebb és legfelkavaróbb művei megírásához. Utolsó állomásunk az anyaországba történő belépés előtt Nagykároly volt. A város első számú látnivalója a romantikus, régi lovagvárakra emlékeztető Károlyi-kastély, mely gyönyörű angolparkjával, felújított dísztermeivel, gazdag gyűjteményeivel a környék kihagyhatatlan látványossága. A mai épület egységes eklektikus és szecessziós stílusú, értékét a 18. századi barokk elemek csak emelik.

4 napos erdélyi kirándulásunkat egy kiadós debreceni ebéddel zártuk, majd hazaindultunk. Útközben jóleső bágyadtsággal, de megismételhetetlen élményekkel telve idéztük fel a mögöttünk hagyott napok eseményeit.

Készítette: Oláh Krisztián, kísérő tanár

Iskolánkban hagyomány, hogy a 7. évfolyam tanulói négy napos osztálykiránduláson vehetnek részt a Határtalanul program keretében, amely lehetőséget ad arra, hogy a magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával kiránduláson vegyenek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalatokat szerezhetnek a külhoni magyarságról. A program lényege valójában a magyar-magyar kapcsolatok ápolása, építése. Idén nekünk, nyolcadikosoknak is lehetőségünk volt részt venni a programban, mivel tavaly a pandémia miatt sajnos elmaradt.

Az első napunk nagy része utazással telt, mivel indulási helyszínünk és első megállónk között több, mint 320 kilométeres utat kellett megtennünk. Ennek ellenére az idő szinte csak elrepült az emeletes buszunkban, mivel a társaság, a látványos tájak és az idegenvezetőnk történetei miatt egy percig sem unatkoztunk. Első megállónk a Betléri Andrássy-kastély volt. A Sajó völgyében áll, a sarokbástyákkal megerősített kastély és hatalmas parkja, egy sűrűn beerdősített hegyoldal alatt. Az épület elődjét a 18. század elején építették fel Andrássy István utasítására, ezért is kapta ezt a nevet. Az évtizedeken át tartó felújítások után, napjainkban múzeumként működik, amelynek kiállítását meg is tekintettük. A múzeumon át egy kedves, idős, helyi hölgy vezetett végig minket, aki bár megbirkózott a magyar nyelvvel, de rengeteg érdekes tudnivalót mesélt a csoportnak. Ezután átsétáltunk a kastély parkján. Kis patak csobogott benne, ami egy hatalmas vízeséshez vezetett bennünket, ahol réges-régen jegesmedvéket tartottak. Itt sok fényképet készítettünk, majd elindultunk a szállásra. Ezek után már nem volt semmilyen program, megismerkedtünk a szállással, felosztottuk a szobákat, berendezkedtünk.

A második nap már valamennyivel eseménydúsabb volt. Először a bélai cseppkőbarlangot látogattuk meg, ami még a magyarországi Baradla-barlangnál is nagyobb. Ehhez meg kellett másznunk pontosan 874 lépcsőfokot. Itt rengeteg érdekes képződmény található, mint például a Zöld-tó és a Fehér-tó, valamint az Ördög-szakadék. Ezen kívül láttuk a Törpe kertet, a Kaktusz ligetet, a Krokodil bőrt, majd a legvégén a Zenetermet néztük meg. Ezek mind cseppkő alkotta látványosságok. A Zeneterem felettébb érdekes volt, itt még zenével és fényjelenségekkel is szórakoztattak minket. A nap délutáni programja az Ótátrafüredről induló siklózás után a Tarpataki-vízeséshez vezető túra és a természeti csoda meglátogatása volt. A túra során rengeteg gyönyörű tájra láthattunk rá a magasból. Estefelé az eleredő eső ellenére is elbuszoztunk a Csorba-tóhoz, ami attól is gyönyörű látványt nyújtott, hogy felszínét jég és hó borította, ráadásul egy felhő ereszkedett a hegyre. Ez volt aznap az utolsó programunk, persze nem meglepő, hogy a megannyi túrától mindenki elképesztően ki volt fáradva.

A harmadik nap folyamán egész nap városokat néztünk. Többek között jártunk Késmárkon, Szepesszombaton, Lőcsén és Iglón. Először Késmárkra mentünk, ahol megcsodáltuk a híres, ma múzeumként működő, reneszánsz stílusú, pártázatos, bástyákkal tagolt Thököly-várat. Itt az udvarban foglaltunk helyet fapadokon, ahol az idegenvezetőnk rengeteg érdekes történetet mondott el nekünk. Késmárkon még két evangélikus templomban is jártunk. Egyik a régi, Evangélikus fatemplom, amelyet hajóácsok építettek, éppen ezért teljesen fából készült. A másik egy újabb templom volt, ahol Thököly Imre sírját egykor elhelyezték. A városközpont utcáit róva megfigyelhettük a korra jellemző építészeti elemeket, mint például a tört tetős szepességi házakat. Szepesszombaton csak annak erejéig szálltunk ki a buszból, hogy a 1848-49-es szabadságharc emlékére állított műemléket megkoszorúzzuk. Erről az alkotásról annyit kell tudni, hogy a magyarok mai napig gondját viselik, őrzik annak ellenére is, hogy nem élnek itt egyáltalán. Lőcsén voltunk a leghosszabb ideig. Itt a Szent Jakab-templomot néztük meg, aminek oltára 18 méter és 62 centiméter magas volt. A templom mellett volt a városháza is, aminek falát megannyi értékes erényt megjelenítő festmény díszítette. A közelben láttunk egy érdekes szégyenketrecet is, ami arra szolgált, hogy olyan nőket zárjanak bele nyilvánosan, akik házasságtörést követtek el. Ebben a korszakban már az is bűnnek számított, ha egy házas nő ránézett egy másik férfira. A városnézést fagyizással zártuk. Ekkor szabadon körbejárhattuk a környéket és kedvünkre nézelődhettünk.

Az utolsó napon a szállást elhagyva Eperjesre utaztunk, ahol egy interaktív játékban vettünk részt, amely során különböző nevezetességeket kellett csapatostul megkeresnünk és közös fényképet készítenünk velük. A nevezetességek a következők voltak: Neptun-kútja, a Rákócziak három háza, Evangélikus Kollégium, Karafa vérengzésének helyszíne, valamint a Kurucos Rákóczi ház. Csapatunk különdíjas lett a versenyen. Eperjes egyébként egy rendkívül gyönyörű város, jó volt játékos módon megismerni a nevezetességeit. Eperjes után Kassa volt a következő állomásunk, ahol a várost járva egy csomó érdekes építményt csodálhattunk meg. Először a Rákóczi szoborhoz látogattunk, ahol hasonlóan, mint Késmárkon, a padokon ülve mesélt nekünk az idegenvezetőnk. Ezután a városban járkáltunk, temérdek épületet, nevezetességet megcsodálva. Láttunk egy nagy épületet is, a börtönt, ahol régen a hóhér embertelen módon kínozta meg a bűnözőket. A kassai színház és a szökőkút mellett még az Orbán-toronynál is jártunk, ahol egy hatalmas, 7 tonnás vasharang emlékmű állt, ami 1966-ban egy tűzvész során leesett a toronyból és darabjaira hullott. Később restaurálták és a mai napig a torony lábához van állítva. Sétáltunk egy keveset a környéken, rengeteg színes virág között, végül a meghitt Rákóczi kripta látogatása után még két épülethez mentünk el: a Szent Erzsébet templomhoz és a Szent Mihály kápolnához.

A rengeteg kirándulás, sétálás után mindenki elfáradt, így az egész négy napot egy plázázással fejeztük be, ahol kaptunk ebédet, és elmehettünk bevásárolni is. Mindez körülbelül háromnegyed órát vett igénybe. Ezután az egész csoport visszagyalogolt a városon át a buszunkhoz, majd Szlovákiától elbúcsúzva Magyarország felé vettük az irányt. Nagyon meghitten telt az utolsó utunk, és persze nagyon hosszú ideig tartott. A kirándulás alatt jobban megismerhettük az évfolyamtársainkat és az alsóbb évfolyamokat, így mindannyian egyetérthetünk abban, hogy felejthetetlenre sikerült ez a négy nap. Minden egyes percéért érdemes volt elmenni, a hatalmas, zöld alföldekért, a felvidék csodálatos tájaiért, az érdekes programokért, a rengeteg templom titkaiért, a társaságért, a híres városokért és persze a magyarság ápolásáért, amit addig nem sajátíthatunk el teljes mértékben, amíg nem vagyunk tisztában a határon túli társaink életéről, környezetéről.

Ruzicska Flóra és Serfőző Fanni tanulók